Olyan állapotokban, mint az ADHD, a neurofeedback eredményesnek bizonyult, segít az egyéneknek megtanulni jobban koncentrálni és csökkenteni az impulzív viselkedést. A neurofeedback tréning felér egyes esetekben meg is haladja a gyógyszeres kezelés hatékonyságát.

A neurofeedback kezeléseket már az 1970-es évek végétől tesztelték figyelemhiányos zavarban szenvedő és tanulási nehézségekkel küzdő személyeken. Dr. Joel Lubar és kollégái (Lubar et al. 1995) csakúgy, mint sokan mások klinikai tesztekkel igazolták, hogy az agyat tréningekkel lehetséges áthuzalozni. Levesque egy nemrégi tanulmányában (Levesque, Beauregard & Mensour, 2006) funkcionális MRI neuroimaging-gel dokumentálták a figyelemhiányos zavarban szenvedő gyermekeknél tapasztalható pozitív agyműködés változást a neurofeedback kezelés után.
Rossiter es LaVaque (1995) bizonyították, hogy már 20 neurofeedback kezelés eredményeképp létrejövő figyelem és összpontosítás javulása összehasonlítható a Ritalin nevű gyógyszer alkalmazásával (annak minden káros mellékhatása nélkül), míg más kutatók (Monastra et al, 2002) úgy találták, hogy a neurofeedback eredményesebb volt, mint a Ritalin.

ADHD témakörben 1970-től folynak kutatások, amelyek rámutattak, hogy gyerekek és felnőttek esetében jellemzően magas a théta aktivitás nyugalmi helyzetben a frontocentrális területeken, amely alapvetően csökkent kérgi aktivitásra vezethető vissza (alacsony arousal). A magas théta aktivitás azonban más neurológiai kórképekre is jellemző (pl. epilepszia).

A magas théta aktivitás és a béta frekvencia tartomány figyelmi folyamatokhoz kötöttsége miatt ezeknek a hányadosát (théta/béta ratio, θ/β) vizsgálták a legtöbbet, és kimutatták, hogy a magas θ/β egészségesek és ADHD-s betegek esetében is gyorsabb reakcióidővel jár együtt a kísérleti helyzetekben. Azonban ez a fajta gyorsabb reakció magasabb hiba aránnyal és impulzivitással jár és ADHD esetében nyugalmi helyzetben is jóval magasabb a θ/β. A θ/β alighanem a legrobosztusabb EEG eredmény a kórképen belül, azonban folynak kutatások más frekvencia tartományok és kiváltott potenciálok esetében is.

Ezen és más tanulmányok fényében kijelenthető, hogy a neurofeedback egy fontos és hatásos alternatív kezelésmód a figyelemhiányos zavarban és tanulási nehézségekben szenvedő személyek részére. A neurofeedback tréningek révén csökkentek a hiperaktív tünetek, lobbanékonyság, javult az érzelmi stabilitás, jobb lett az alvás minősége, nőtt a koncentrációs és összpontosító képesség, növekedett emlékezőképesség, valamint jobbak lett a tanulmányi eredményeket hozott. Figyelemre méltó, hogy több figyelemhiányos zavarral, illetve tanulási nehézségekkel foglalkozó tanulmány kimutatta, az intelligenciahányados (IQ) növekedése is megfigyelhető a neurofeedback kezelés után. A növekedés mértéke az átlagos 9 ponttól (Linden et al.,1996), a 12, illetve 19 ponton keresztül (Thompson and Thompson, 1998, illetve Tansey, 1990) egészen 23 IQ pontig (Othmer and Kaiser, 1999) terjedt.